A történetem pontosan 1986-ban indul, 3 éves voltam és apám már elhagyott minket. Egy boldog életet szerettünk volna és a 70-es években kiköltözött testvérei után indult édesanyám.
Szóval 86, Berlin metró aluljáró, itt volt a határ a két világ között. Már a kofferokat átrakta édesanyám, mikor egy szovjet katona fegyvert fogott a fejéhez és nem viccelt!
Anyám felmutatta az orvosi engedélyt, hogy súlyos asztmás beteg vagyok, kell a levegő változás és elengedett minket a szocializmus...
Még mindig kevésnek bizonyult, állítólag kibiztosította meg se nézte a papírt. Akkor rákiabált, itt a kicsi fiam lőjj agyon te rohadék előtte.
Megenyhült a szíve, letámasztotta a gépfegyvert és átléptünk a nagy reménységekkel teli új életbe.
Innen irány Niedersachsen (magyarul Alsó-Szász ország! És ezzel meg is kezdődött életem legbrutálisabb terrorja!!!!
Csendes békés város Tostedt, nincsenek idegenek, mindenki jómódban él és szép tiszták az utcák. Na de az emberek???
Soha annyi mocsokkal nem találkoztam azóta se az eltel 32 évben! Megkaptam, hogy nekem itt semmi helyem...
Szépen lassan napi rutin lett a fricc nyál törölgetése az arcomról.
Utolsó mocskos cigány csürhe voltunk, máskor meg rabszolga oroszok.
Azt se tudták a térképen hol van Magyarország, sokan azt hitték talán Indiába vagy Afrikába...
Sikerült kisírnom magamnak, hogy 2 év elteltével újra Magyarba járhassak óvódába és iskolába...
Így már csak évi 2-3 hónapot voltam odakint nyaranta, és Németország beszűkült a Danziger utcába számomra, ahol már a játszótérre is csak úgy mentem ki ha nem volt senki kint vagy kikísért nagybátyám.
Szerettem kint lenni, de utáltam az embereket. Csak a rokonokkal mentem akárhova is.
Tanulatlan, dologtalan friccek megalázták a diplomás édesanyámat, hiába beszéltük a nyelvet anyanyelvi szinten...
Édesanyám még 86 vagy 87-ben vissza is tért Magyarországra....
Sok-sok év után tavaly újra elmentem 2 hétre, de már csak mint túrista. Unokatestvéreim kint született igazi Német állampolgárok (Magyarul alig beszélnek) Barátaik - ismerőseik társaságával elmentem kávézni és beszélgettünk, de hamar rájöttem nem kellett csalódnom kellemesen.
Nagyon jól beszélem a nyelvet így nem kellett elmondani, hogy Magyar vagyok, nem is szeretnek származásukkal büszkélkedni tesóék!
Így a nagy szőke fricc haverok hamar benézték, hogy biztos Platt-Deutsch vagyok, csupán másik tartományból, és előkerült a téma a vendégmunkásokról. Szlovákokról, Törökökről és sorolhatnám... Nem is jegyeztem meg mindent annyira felment a pulzus a társalgás közben bennem, egyedül unokatesóm tudta- érezhette ami bennem lezajlott, törölgette is sűrűn izzadt homlokát. Azok a gyerekek, akik utáltak 1 idegent ma még jobban utálnak 8 millió idegent!!!
És Ti testvéreim akik odakint robotoltok a bevándorló tartományokban, ne felejtsétek el bármit is láttok a panel gettókban, városokban:
Németország lakossága 81 millió fő, ebből Ti csupán 7,8 millióan vagytok még mindig! Ne higgyétek, hogy letelepedhettek és befogad az az ország titeket. Fogy a türelem és bármi amit odakint megvesztek és nem tudtok hazahozni, el fogják venni tőletek!
Tavaly az első napokban kiült a mosoly az arcomra, hogy fogott az átkom és térdre rogyik Németország, de belátom nem! Nektek csak itthon lesz helyetek mert ezek a szőke ficsúrok ma is gázkamrákba kívánnak titeket amikor éppen nem dolgoztok mint az őrült-robotok!!!!!
Lehet engem lehülyézni, mert kint vagytok 5 éve meg 8 éve. Én 29 éve látom a történést és tudok úgy elvegyülni köztük, hogy megnyílnak őszintén előttem. Ott bizony lefagy a mosoly és már nem olyan kedvesek!!!!
